Érdekes cikkek gyűjteménye


Különlegesen egészséges családok
 Szabadság, 2001 október 29, november 3

dr. Kónya Zoltán

A család biztosítja tagjai számára a növekedés és a fejlődés alapvető feltételeit. Azt is mondhatjuk, hogy a család az egészség megőrzését és a gyermekek nevelését szolgáló legfontosabb intézmény. A család képes fejlődni, önmagát sokféleképpen átszervezni, változó körülményekhez alkalmazkodni, válsághelyzetekből kilábalni, és, ha bajba kerül vagy megsérül, képes önmagát meggyógyítani. Akkor működik jól, akkor egészséges, ha feladatait el tudja látni.

Világszerte meglepően kevés tudományos kutatás foglalkozik a jól működő családokkal. Az egyik legjelentősebb tanulmány évtizedekkel ezelőtt készült az Egyesült Államokban. A kutatás során kiemelkedően jól működő családokat tanulmányoztak, többek között a családok mindennapjairól készített videofelvételek elemzésével, arra keresve a választ, hogy mi is jellemzi ezeket. Bár minden család egyedi módon szervezi meg önmagát, a kutatóknak mégis sikerült azonosítaniuk néhány olyan sajátosságot, melyek a különlegesen egészséges családok mindegyikét jellemezték.

Pozitív beállítottság. A különösen egészséges családok tagjai láthatóan jól érzik magukat saját bőrükben és mások társaságában. Egymással és a családon kívüli személyekkel szemben egyaránt barátságosan viselkednek, ezzel barátságos viszonyulást váltanak ki környezetükből is. Hűvös vagy éppen elutasító válasz esetén sem kedvetlenednek el, hanem kitartanak a barátságos hangnem, illetve a kapcsolat fenntartása mellett. Ez lehetőséget ad beszélgetőpartnerüknek arra, hogy esetleges szégyenlősségét, túlzott óvatosságát levetkőzze, és legjobb formáját hozza. A családdal kapcsolatba lépők általában arról számolnak be, hogy szívesen vannak ezeknek a személyeknek a társaságában – „jó velük lenni”. Ez a bizakodó, barátságos hozzáállás belülről jön. Nem számításból barátságosak, hanem mert számukra ez a természetes. Nem is tudnának másképp viselkedni.

Intimitás, függetlenség, házastársi hűség. A házastársak közötti kapcsolatot nagyfokú intimitás jellemzi. Ez azonban nem jelent egymástól való függőséget. Az egymás iránti szeretet nem feltételez állandó, testi vagy érzelmi, közelséget. A kapcsolat elegendő teret nyújt mindkét félnek ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal lehessen. A házasfelek jól érzik magukat társuk hiányában is, a felmerülő nehézségekkel egymaguk is képesek megbirkózni. Egymástól érzelmileg függetlenek. Időnként természetesen mindenkinek szüksége van érzelmi támogatásra. Ezt a szükségletüket képesek közölni társukkal, sőt, a kérésre adott esetleges „nem”-et is el tudják fogadni. A kapcsolat nyitottsága lehetővé teszi számukra, hogy saját elfoglaltságaik és saját barátaik legyenek, akiket párjuk esetleg nem ismer. A világgal való élénk kapcsolatuk folytán egyre érdekesebb személlyé válnak, következésképpen többet tudnak nyújtani társuknak is, amikor újra találkoznak. A felek személyes szabadsága és a kettőjük közötti időleges távolság érdekes módon könnyebbé teszi számukra azt, hogy igazán mély intimitás jöjjön létre köztük, hiszen nem kell attól félniük, hogy nem lesznek képesek újra függetlenné válni egymástól. A házastársi hűség jobban jellemzi ezeket a párokat mint az átlagcsaládokat. Ennek egyik oka talán éppen az, hogy a kapcsolat nyitottsága lehetővé tenné a hűtlenséget, ha ezt akarnák. Az egymáshoz való elkötelezett hűség folytán ezekben a kapcsolatokban nincs szükség titkok tartására, bizonyos témák kerülgetésére. Következésképpen férj és feleség inkább önmagukat adhatják a kapcsolatban, miáltal lehetővé válik kettőjük között az igazi intimitás, így még inkább elköteleződnek egymás mellett …

Szülői tekintély. A gyermekek számára világos, hogy a család dolgaiért a szülők vállalják a végső felelősséget, a fontos döntések meghozatala rájuk tartozik, és, tetszik nem tetszik, a gyermekek meg kell tegyék azt, amire a szülők kérik őket. Ugyanakkor fontos döntések előtt a szülők rendszerint kikérik a gyermekek véleményét és szempontjaikat figyelembe is veszik. Az ilyen családi légkörben nevelkedő gyermekeknek a dolgokról határozott véleménye van és ezeket hangosan meg is fogalmazzák. A szülők ezt elfogadják, sőt kifejezetten élvezik és bátorítják. A gyerekek azonban arra is fel vannak készülve, hogy elfogadják a szülők tekintélyét. A döntések meghozatalával kapcsolatos felelősséget a szülők megosztják egymás között, a „hatalmat” apa és anya egymás között nagyjából egyenlően elosztva gyakorolják.

Jól működő kommunikáció. A jól működő család tagjai nyitottak, őszinték, közvetlenek. A jó kommunikációt az a közös meggyőződésük teszi lehetővé – amelyet egyébként nem biztos, hogy tudatosan is megfogalmaznak – hogy az emberi szükségletek, érzések, késztetések nem helytelen, rossz dolgok, hanem az emberi lét természetes velejárói. Következésképpen ezeket nem kell szégyelleni, elpalástolni. Nyugodtan ki lehet őket fejezni és beszélni lehet róluk. Nincs szükség mellébeszélésre, ködösítésre, a dolgok eltorzítására. Ambivalenciát érezni egymással és általában bármivel szemben: normális dolog. A családban mindenkinek, a kisebbeknek is, meghallgatják és tiszteletben tartják a nézeteit. A felmerülő problémákat beismerik, beszélnek róluk. Ez az első lépés a probléma megoldása felé, így általában a konfliktusokat a keletkezésük után hamarosan megoldják, még mielőtt ezek idültté válnának. Egy ilyen környezet igen alkalmas arra, hogy a gyermekek megtanulják érzéseiket és szükségleteiket szavakba önteni, mások érzéseit és szükségleteit meghallgatni és megérteni. A sok gyakorlási alkalom eredményeképpen a családtagok olyan tökélyre viszik a  közlést, hogy félszavakból, tekintetekből is megértik egymást. A gondolatok gyorsan követik egymást. Gyakran már az első pár szóból megértik hogy mit akar a másik mondani, sokszor vágnak egymás szavába. A gyermekeknek nem kell attól félniük, hogy szókimondásuk, spontaneitásuk felidegesíti a szülőket, gondolataikat így azonnal közlik, gyakran egyszerre beszélnek. A közlés sajátos formái, a csak a családtagok számára érthető játékok, szokások folytán egy ilyen család eszmecseréjének a megértése külső szemlélő számára nehézséget okozhat.

Realitás-érzék, gyakorlatiasság. A felnövekvő személy a környező valóságról tudatában egy képet alakít ki, mely segíti őt a változásokhoz való alkalmazkodásban. Olyan ez, mintha egy térképet hordoznánk az agyunkban, mely segít bennünket a világ dolgai közötti eligazodásban. A gyermek térképe viszonylag egyszerű, a felnőtté egyre összetettebb. A lelki egészség egyik ismérve az, hogy a személynek ez a saját „lelki térképe” jól megfelel a „területnek” (külső és belső valóságunknak).

A különösen egészséges családok tagjaira az jellemző, hogy a világot meglehetős pontossággal olyannak látják, amilyen az valójában. Ez lehetővé teszi számukra, hogy különböző élethelyzetekben megfelelően viselkedjenek. Saját belső valóságukról rajzolt térképük is kellően pontos, így tisztában vannak érzéseikkel, ezekért vállalják a felelősséget. Hibáikat könnyen beismerik, önmaguk és mások előtt is. Tisztában vannak saját korlátaikkal, és így képesek elfogadni mások korlátait, fogyatékosságait is. Tisztában vannak azzal, hogy vannak jó emberek és vannak kevésbbé jók is – olyannak látják és olyannak fogadják el az embereket, amilyenek ezek a valóságban. Tudomásul veszik és elfogadják az esetleges kellemetlen tényeket is, ezért nem éri őket folyton csalódás. Célkitűzéseiket, a megvalósítás eszközeit illetően gyakorlatiasak, „két lábbal a földön járók”, így jó esélyük van arra, hogy elérjék azt, amit akarnak.

Megbirkózás a változással. A változás a családi élet természetes, elkerülhetetlen velejárója. Változást jelent egy új családtag érkezése (pl. kisbaba születése) vagy valakinek a halála. A családtagok közötti kapcsolat természete is állandóan változik (pl. szülő és gyermek viszonya a kamaszkorban). Néha a külső körülmények változnak meg (lakóhely, iskola, a szülők munkahelye, a család anyagi helyzete). A változás minden esetben stresszel jár – még akkor is, ha előjele pozitív (pl. a karácsony megünneplése).

A különlegesen egészséges családok sikeresen birkóznak meg ezekkel a változásokkal. Nemcsak hogy sikerrel veszik az akadályokat, s így tovább haladhatnak fejlődésük természetes útján, hanem időnként űgy tűnik, egyenesen élvezik a kihívásokat és erősödnek, növekednek a nehézségek legyőzése által.

Mi lehet az, ami ilyen könnyűvé teszi számukra a változásokhoz való alkalmazkodást? Az eddig elmondottakból kikövetkeztethető, hogy ezek a családok változás estén azonnal „átrajzolják” a világukról alkotott mentális térképüket. A gyorsan elkészülő, új, megbízható térkép segítségével biztonságosan közlekedhetnek az új élethelyzet szakadékai és tengerörvényei között. A változásokhoz való alkalmazkodás egyik fontos feltétele az, hogy az új helyzetről megbízható, pontos információink legyenek. A tájékozottság lehetővé teszi számunkra az új helyzet ellenőrzését. A jól működő családi kommunikáció elősegíti azt, hogy a család minden tagja megfelelő információkkal legyen felvértezve. A vátozással való megbirkózás talán legfontosabb feltétele az érzelmi támogatottság. A különösen egészséges családok tagjai képesek a változás körülményei között bátorítani, megnyugtatni, vagy megvigasztalni egymást, ha ez szükséges. Nemcsak egymástól, hanem a tágabb közösségüktől is kapnak érzelmi támogatást, hiszen általában széles baráti és ismeretségi körük van, a családon kívűli személyekkel szemben nyitottak és barátságosak. Az amerikai tanulmányban szereplő családok jelentős hányada volt vallásos. Hitük egy fontos további erőforrás volt a változással járó nehézségek leküzdésében.

Ha az Olvasó a leírásban saját családjára ismer, joggal feltételezheti, hogy ő is egy különlegesen egészséges család tagja. De ha nem, akkor se keseredjen el, hiszen minden személy és család előtt nyitva állnak a továbbfejlődés lehetőségei. A „különösen egészséges családok” egy szerény kisebbséget alkotnak (a kutatók szerint 20 családból 1). Számunkra, a többséget alkotó átlagosan egészséges családok tagjai számára azért figyelemreméltóak, mert ötleteket adhatnak a továbblépéshez.




» A családterápiás képzés tapasztalatai a Milánó - Dublin - Kolozsvár háromszögben
 Családterápiás Vándorgyűlés, Balatonfüred, 1998 április 3-5

» A fejlődés szakemberei
 Szabadság, 2002 február 28

» A gyermek valós elvárásai
 Szabadság, 2002 április 29

» A természetes következmények értéke
 Szabadság, 2002 május 17

» A fejlődés építőkockái
 Szabadság, 2002 február 12

» A jó beszélgetésről
 Szabadság, 2006 július 26

» Különlegesen egészséges családok
 Szabadság, 2001 október 29, november 3

» Lelkünk egészségéről a lélekgyógyászat szemszögéből
 Az Út, 2005 április-június, XXXI. évfolyam, 2. szám, 90-97 oldal

» Jutalmazás és büntetés
 Szabadság, 2002 június 29

» A kötődés szálai
 Szabadság, 2002 március 19

» Kérlek
 Szabadság, 2002 április 11

» Az Élet Kultúrája
 Szabadság, 2001 május 10

» Gyermekek éjszakai ágybavizelése
 Szabadság, 2001 július 21

» Történetek a kiégésről
 Korunk, 2008 április

>> Rólunk

>> A pszichoterápiáról

>> Ön kérdez, mi válaszolunk

>> Gyakori kérdések

>> Érdekes cikkek gyűjteménye

© Agape Életvédő Alapítvány