Érdekes cikkek gyűjteménye


A kötődés szálai
 Szabadság, 2002 március 19

dr. Kónya Zoltán

Ha a gyermekek fejlődését egy ház épüléséhez hasonlítjuk, akkor a szülők nemcsak a legfontosabb építőanyag-ellátók, de ők maguk is nélkülözhetetlen építőkockák. A szülő és gyermeke között egy különleges kapcsolat, kötődés alakul ki. A kötődés folyamata már az anyaméhben elkezdődik. A magzati élet során az anya és a gyerek kapcsolatát az elképzelhető legnagyobb fokú intimitás jellemzi, hiszen kettőjük testét csupán néhány sejt választja el egymástól. A kommunikáció ebben az életszakaszban nem szavak, hanem a vérben keringő vegyi anyagok útján történik. Az anya érzelmi reakciói – öröme, meglepetése, félelmei, stb. - változásokat idéznek elő vérének összetételében, így ezekről a méhlepény közvetítésével a gyermek is tudomást szerez. Az anya hasonlóképpen értesül a gyerek jókedvéről, vagy esetleges fájdalmáról. A szülők már ebben a periódusban is sokat beszélnek a gyermekről, a terhesség előrehaladtával a kisbaba testi jelenléte is egyre nyilvánvalóbbá válik. Mindez lehetővé teszi, hogy az apa is már ebben a korai szakaszban kötődjön gyermekéhez.

A kötődés lényege könnyen megérthető, ha megfigyelünk egy személyt, aki mondjuk éppen a sétatéren tartózkodik a gyermekével. Amíg a szülő padon ülve újságot olvas, a kisgyerek a közelében a földön mászkál. A gyerek számára ez az olvasó felnőtt biztonságot, védelmet jelent. Ez a biztonságérzet teszi lehetővé számára azt, hogy négykézláb elinduljon a világ felfedezésére és a padtól, amelyen apja ül, egyre jobban eltávolodjon. Bizonyos távolság megtétele után azonban ösztönösen megfordul és visszatér a biztonságot jelentő személyhez. Ha meggyőződött arról, hogy a szülő a helyén van, újra elindulhat felfedező útjára. Ezúttal valószínűleg nagyobb távolságra merészkedik, de mindig újra visszatér a kiindulási pontjához. Ezt akkor is megteszi, ha közben apja ki se pillantott az újság mögül, és akkor is, ha időközben semmilyen veszélyes lény nem tűnt fel a látóhatáron (például egy nagy kutya). Szülő és gyermeke között mintha valami láthatatlan szál húzódna, mely megakadályozza, hogy egymástól túlságosan eltávolodjanak, netán elveszítsék egymást. Ez a láthatatlan szál a kötődés.

A szülő az a támaszpont, ahonnan el lehet indulni a világ felfedezésére, és ahova vissza lehet térni védelemért és gondoskodásért. A támaszpont biztonságérzetet jelent. Ez a biztonságérzet teszi lehetővé azt, hogy a gyermek időnként elhagyja ezt a bázist és elinduljon önállóan felfedezni a környezetét. A környezet felfedezése elősegíti értelmének növekedését. A világban kalandozva a gyermek tudja azt, hogy kérdéseivel mindig fordulhat a szüleihez, ha pedig valamilyen fenyegető helyzet állna elő, a szülei megvédik. Ez a tudat, mint láthatatlan mentőöv, bátrabbá teszi az új helyzetek megtapasztalásában, miáltal nemcsak értelme fejlődik, hanem egyre ügyesebben előzi meg vagy hárítja el a fenyegető helyzeteket. Felfedező munkája közben kérdéseire válaszokat kap, melyek még kíváncsibbá teszik.

A gyermek és a szülő közötti kötődés meghatározó a gyermek egész későbbi életére nézve. Ebben a kapcsolatban tanulunk meg két igen fontos dolgot: „én szeretetre méltó vagyok” és „mások megbízhatóak”. „Szeretetreméltó, jó személy vagyok, hiszen a szüleim szeretnek, fontos vagyok a számukra. Szüleim megbízhatóak, hiszen a kellő időben, megfelelően válaszolnak szükségleteimre.” Ezt az önmagunkról és a többi emberről a gyermekkor korai szakaszában kialakított képet felnőttkorban is hordozzuk, belső, mentális „térképünk” részévé válik. Ennek a térképnek a segítségével érzékeljük a valóságot és viszonyulunk másokhoz. Ha valaki önmagát értékesnek tartja, akkor másokkal szemben azt várja el, hogy ennek megfelelően viszonyuljanak hozzá. Az ember általában azt kapja, amit elvár, amire számít. A pozitív elvárások eredményeképpen a személy leggyakrabban jó dolgokat – figyelmet, szeretetet, tiszteletet – kap másoktól. Mindez megerősíti önmagáról alkotott kedvező képét. Ugyanakkor, mivel másokat is alapvetően jónak és megbízhatónak tart, fokozottan érzékeny lesz mások azon megnyilvánulásaira, melyek ezt a meggyőződését alátámasztják. A pozitív elvárások és a bizalom könnyűvé teszik mások számára, hogy tényleg jók és megbízhatóak legyenek. A belső valóság (az egyén önmagáról és másokról alkotott képe, elvárásai) és a külső valóság (ami ténylegesen történik) így kölcsönösen formálják, megerősítik egymást.

A szülő az a személy, aki a gyermeket minden szempontból legjobban ismeri, hiszen a fogantatás pillanatától kezdődően közelről figyelte fejlődését, osztozott érzéseiben, megismerte egyedi szükségleteit. Saját gyermekének ő az igazi szakértője, a gyermek szükségleteinek kielégítésére ő a legalkalmasabb. A kivételesen egészséges családokban ezért a szülők igyekeznek minél több időt tölteni a gyermekükkel. A körülmények persze nem mindig teszik lehetővé a gyermekkel való állandó, tevékeny foglalkozást.  Nagyobb gyermekek ezt természetesen nem is igénylik. Mégis fontos, hogy a szülők közül legalább az egyik elérhető, „megszólítható” legyen. Ezekben a családokban a szülők számára nagyobb érték a gyermekkel töltött idő, mint a munkával abból a célból eltöltött idő, hogy megvásárolhassák gyermekük számára azokat a javakat, amelyekről mások állítják, hogy a gyermeknek szüksége van rá…




» A családterápiás képzés tapasztalatai a Milánó - Dublin - Kolozsvár háromszögben
 Családterápiás Vándorgyűlés, Balatonfüred, 1998 április 3-5

» A fejlődés szakemberei
 Szabadság, 2002 február 28

» A gyermek valós elvárásai
 Szabadság, 2002 április 29

» A természetes következmények értéke
 Szabadság, 2002 május 17

» A fejlődés építőkockái
 Szabadság, 2002 február 12

» A jó beszélgetésről
 Szabadság, 2006 július 26

» Különlegesen egészséges családok
 Szabadság, 2001 október 29, november 3

» Lelkünk egészségéről a lélekgyógyászat szemszögéből
 Az Út, 2005 április-június, XXXI. évfolyam, 2. szám, 90-97 oldal

» Jutalmazás és büntetés
 Szabadság, 2002 június 29

» A kötődés szálai
 Szabadság, 2002 március 19

» Kérlek
 Szabadság, 2002 április 11

» Az Élet Kultúrája
 Szabadság, 2001 május 10

» Gyermekek éjszakai ágybavizelése
 Szabadság, 2001 július 21

» Történetek a kiégésről
 Korunk, 2008 április

>> Rólunk

>> A pszichoterápiáról

>> Ön kérdez, mi válaszolunk

>> Gyakori kérdések

>> Érdekes cikkek gyűjteménye

© Agape Életvédő Alapítvány