|
|
Érdekes cikkek gyűjteménye
A családterápiás képzés tapasztalatai a Milánó - Dublin - Kolozsvár háromszögben
Családterápiás Vándorgyűlés, Balatonfüred, 1998 április 3-5Dr. Kónya Zoltán, Dr. Kónya ÁgnesEgy Kolozsváron működő családterápiás csoport tagjaként szeretném megosztani Önökkel a képzés eddigi tapasztalatait. A személyes nézőponton túl felhasználtam a képzési folyamat többi résztvevőjének gondolatait is. A csoport 1995-ben jött létre, tagjainak fele pszichológus, fele orvos. A képzést Colette Richardson és Patrick Sweeney ír családterapeuták vezetik. Az ír terapeutákkal történő együttműködés története 1993 nyarán kezdődött, a székelyföldi Gyergyószentmiklóson megrendezett Pasztorál-pszichológiai találkozón. Patrick és Colette itt mutattak be egy, a családon belüli változásról szóló work-shopot, melynek elméleti hátterét a rendszerelvű gondolkodásmód képezte. Ez az élmény ébresztette fel az egyik résztvevő, Kónya Ágnes családterápia iránti kíváncsiságát. Az előadások közötti szünetekben az Ágnes és az ír szakemberek között kibontakozó dialógus eredményeképpen kezdődött el két évvel később a képzés. Az azóta eltelt időszakban 3, egyenként egyhetes tanfolyamra került sor Kolozsváron. A képzés tartalmában és stílusában a Milánói iskola elveire épül, bár lehetővé teszi a többi irányzattal való megismerkedést is. A kezdeti 19 résztvevőből tízen csak a bevezető tanfolyamot, illetve a középszintet végezték el, az ezalatt szerzett tapasztalatokat azonban valamennyien hasznosnak értékelték. A csoportnak jelenleg kilenc tagja van. A 90 órás bevezető tanfolyamot (Foundation Level) rövid elméleti előadások, szerepjátékok, csoportos megbeszélések, video-kazetták megtekintése és megbeszélése, illetve a szakirodalom olvasása és csoportos megbeszélése alkották. A 120 órából álló középszint (Intermediate Level) folyamán ezek a tevékenységek kiegészültek a klinikai gyakorlatba történő bevezetéssel. A folyamat jelenleg a harmadik szakasznál tart (Advanced Level) melynek leglényegesebb eleme a szupervízió mellett végzett családterápiás munka. A képzés szerkezete az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelő. Az előbbiekben vázolt kontextusból következően azonban ez a képzési program számos sajátos elemmel rendelkezik, a továbbiakban ezekre szeretnék részletesebben kitérni. Románia. Az első ilyen sajátosság a földrajzi és időbeli keret: Kolozsvár, Erdély, Románia, a diktatúrát követő első évtized útkeresési időszakában. A “rendszer” szót itt hosszú időn keresztül az elnyomásra berendezkedett társadalmi rend megjelölésére használták, a “team”, a csapatmunka fogalma pedig többek számára még mindig a kényszerű hazafias tevékenység, esetleg a kollektív gazdaságok emlékét idézi. Az 1989-et követő időszakban, mintegy ellenreakcióként, az individualizmus vált domináns értékké, ilyen körülmények között a team gondolatával történő megbarátkozás és a csapatmunka gyakorlata sokunk számára jelentett komoly kihívást. Romániában az oktatás, képzés minden szinten a korrektív visszajelzésre alapozott, és ez a irányultság az utóbbi időben sem változott. Az orvosi vagy pszichológiai tanulmányok élményéhez képest üdítően hatott a családterápiás képzés pozitív légköre, a különböző nézetek egyenrangúként való elfogadása. A tanárok részéről érkező negatív visszajelzés hiánya némely esetben egyenesen hiányérzetet szült a résztvevőkben. A pszichológia oktatása hosszú időn keresztül szünetelt, a pszichoterápiás képzések csupán 1990 után indultak be, a pszichoterápiás ellátás pedig egyelőre még nem vált az általános egészségügyi ellátás szerves láncszemévé. A közgondolkodásba sem épült be még a beszélgetés általi gyógyulás és a terapeutához fordulás lehetősége, így a képzés folyamán gyakran megfogalmazódott és pillanatnyilag is kísért a kétség: vajon lesz-e piaca Romániában az Olaszországból illetve Írországból importált “családterápia” nevű árunak? Vajon nem zárkóznak-e el a romániai családi rendszerek a segítésüket célzó kísérletek elől, szembesülve azzal a számukra talán túl nagy különbséggel, melyet a család több tagjának a terápiás ülésen való együttes részvétele jelent? Ami pedig a Milánói módszert illeti: hogyan fogadja majd a szakma - mely gyakorlatát a lineáris okságra, az objektív diagnózis és az instruktív interakció lehetségességére alapozza - a cirkularitás, a konstruktivizmus illetve a biológiai rendszerek autopoiezisenek elvére építő terápiás megközelítést? Végül pedig, miként viszonyulnak az autoriter és tévedhetetlen, “kompetens” szakember alakjához szokott páciensek a kollaboratív, a rendszer tiszteletén alapuló segítő-kliens viszonyhoz? A földrajzi helyzetből fakadó további fontos jellegzetesség az etnikai sokszínűség. Kolozsváron románok és magyarok élnek egymás mellett, naponta szembesülve az együttélésből fakadó izgalmas lehetőségekkel és kihívásokkal. A Patrick-el és Colette-el megtett közös kolozsvári séták alkalmával egy bizonyos szoborról például egymástól nagyon is különböző történetek hangzottak el, de a szociális konstrukcionizmus lencséjén keresztül nézve ez egészen természetesnek tűnt. A neutralitás, cirkularitás és állandó hipotézisgyártás alapállásából kiindulva sikerült egy olyan új sztorit ko-kreálni saját helyzetünkről, melyben románok és magyarok egyformán hőssé váltak és megőrizhették személyes integritásukat. Nyelvek. A képzés, akárcsak maga a családterápia, a nyelv közegébe ágyazva zajlik. A kiképző terapeuták anyanyelve az angol, a csoport tagjainak anyanyelve fele-fele arányban román illetve magyar. Valamennyien jól beszélnek angolul, a képzés nyelve így kezdettől fogva az angol volt, kiküszöbölve ezáltal a szinkronfordítással járó kellemetlenségeket. Az idegen nyelven történő tanulás nagy erőpróbát jelentett a csoport számára; az eltelt három évben azonban szerencsére sokat csiszolódott valamennyiünk nyelvtudása, nem utolsósorban éppen a tanfolyam során végzett gyakorlásnak és a családterápiás tárgyú könyvek olvasásának köszönhetően. A havonta sorra kerülő csoporttalálkozókon a román és magyar résztvevők angolul beszélték meg az illető hónapra előirányzott szakirodalmat, ami kétségtelenül másodfokú változást jelentett az oktatás nyelvének felénk időszerű dilemmájához képest. Lehetővé vált ugyanakkor a családterápiás irodalom nagy részének eredetiben történő olvasása. Ezt fontosnak tartjuk, mert a képzés egyik tanulsága éppen az volt, hogy az egyes nyelvek logikájának különbözőségéből fakadóan az eredeti jelentések a fordítás során nagyon gyakran megváltoznak. Távolságok. A kiképző terapeuták eddig 3 alkalommal tették meg a Dublin-Kolozsvár utat egy-egy egyhetes tanfolyam céljából, a következő kolozsvári találkozásra ez év májusának közepén kerül sor. Az eredeti Milánói csapat által a hetvenes években megfigyelt és leírt elv - mely szerint a kátyúba jutott családi rendszerek jobb eredménnyel lábaltak ki a válságból, ha az egyes ülések közötti időintervallumot hetekre, esetleg hónapokra növelték - úgy tűnik, a képzés esetében is érvényes volt; az egyes találkozások között eltelt egyéves időszakok hasznosak, sőt szükségesek voltak abból a szempontból, hogy a résztvevők biztosan, saját egyéni ritmusuknak megfelelően beépíthessék gondolataik ökológiájába a rendszerszemlélet számukra nagyon is új elveit. Az egyes tanfolyamok közötti időszakban, havonta sorra kerülő csoporttalálkozók, melyeken az esedékes szakirodalmi anyag megbeszélésére került sor, lehetővé tették az idő hasznos kihasználását a kiképzők távollétében is. Ezekről hangfelvétel készült, melyeket sikerült folyamatosan Írországba juttatni és onnan visszajelzést kapni. Boscolo, Cecchin, Selvini és Prata írásai mellett ebben az időszakban Tom Andersen, Karl Tomm, Peggy Penn, Lynn Hoffman, Jorge Colapinto, Harry Goolishian és Harlene Anderson néhány fontosabb cikkével ismerkedtünk meg. 1997 szeptemberében a kiképző terapeuták kezdeményezésére és több írországi magánszemély illetve intézmény nagylelkű segítségével a távolság legyőzésének egy, az eddigiektől eltérő módjára nyílt lehetőség.
12 repülőjegy Dublinba. 1997 szeptember elején a kolozsvári csoport tagjai repülőre ültek, hogy egy kéthetes, intenzív klinikai gyakorlaton vegyenek részt a Dublini Mater Misericordiae Kórház Család és gyermek-pszichiátriai részlegén, Nollaig Byrne és Jim Sheehan irányítása mellett. A direkt szupervízió biztonságos körülményei között a csoport minden tagja számára alkalom nyílt arra, hogy a családterápiás gyakorlat erőteljesen hullámzó tengerében bár egy rövid időre megmártózhasson. Felejthetetlen az a körültekintő gondoskodás, mellyel a szervezők - Patrick Sweeney és Colette Richardson - akár az ebédszüneteket is felhasználva, egyéni vagy csoportos beszélgetések révén folyamatosan tájékozódtak az esetleges nehézségekről és nyújtottak azonnali, egyénre szabott segítséget. Mély benyomást tett a csoportra a Mater kórház családterápiás osztályának meleg légkörű, tapintatos, a családokat és a tanulókat egyaránt tisztelő kultúrája, Nollaig Byrne és Jim Sheehan visszafogottan elegáns interjúvolási stílusa, az ír családok nyitottsága is. A kéthetes képzés elején mindannyian (képzők és képzettek) egy füzetet kaptunk, melybe naponta lejegyezhettük gondolatainkat. Az egyéni élmények mozaikszemeiből így összerakhatóvá vált egy összetettebb kép az izgalmas folyamatról, ugyanakkor a képzés az írásbeli munka új elemével gazdagodott. A példaszerűen megszervezett program lehetővé tette a Temple-streeti Gyermekkórház szexuális abúzus részlegének, a St.Patrick kórház pszichiátriai osztályának, az ACCORD tanácsadó központnak és a Clanwilliam intézetnek a meglátogatását is. A szervezők valamint a londoni Karnac Books könyvkiadó jóvoltából a csoport családterápiás könyvtára számos értékes darabbal gazdagodott. A Dublin-élmény által előidézett legfontosabb különbségként legtöbben a bátorságot jelöltük meg. Ezzel a bátorsággal most már le lehet ülni egy egész családdal beszélgetni. A rendszerszemléletet mindegyikünk a saját munkahelyi kontextusában igyekszik alkalmazni. A csoport hat tagja az AGAPE Életvédő Alapítvány keretében végez családterápiát. Az AGAPE “Családterápiás központ “-ja, melyet jelenleg az Európai Közösség támogat, teret biztosít ugyanakkor a képzés jelenlegi szakaszának is, mely a szupervízió mellett végzett terápiás munkának felel meg. Megoldásra vár a szupervízió hogyanjának kérdése a térbeli távolság és a nyelvi különbségek körülményei között: a személyes kontaktus mellett az e-mailen keresztül történő kapcsolattartás, az ülésekről készített hang ill. video-felvételek lefordítása és továbbítása, illetve a tele-szupervízió kínálkoznak lehetséges alternatívaként. A közösen végzett munka során a romániai fél motivációja egy olyan terápiás gondolkodásmód és módszer elsajátítása volt, mely eredményesen segítheti a családokat abban, hogy megoldást találjanak saját problémáikra. Az ír résztvevők nyeresége talán az információ, melyet a nyugat- illetve kelet-európai gondolkodási minták, magatartásmodellek közötti különbségek hordoznak magukban. Nem úgy közelítettek Romániához és az ottani emberekhez, mint akik mindent előre tudnak, ráadásul pedig mindent jobban tudnak, hanem az idegen kultúrát meglátogató turista nyitottságával és alázatával, azzal a szisztémás kíváncsisággal, melyet mindennapi munkájuk során a családokkal szemben is tanúsítanak. Folyamatos érdeklődésüket az is jelzi, hogy a Milánói Családterápiás Központ megalapításának 25. évfordulója alkalmából tavaly októberben megrendezett nemzetközi konferencián előadásuk témájául éppen a romániai képzést választották.
» Kérlek
Szabadság, 2002 április 11 |
|
