|
Érdekes cikkek gyűjteménye
A fejlődés szakemberei Szabadság, 2002 február 28dr. Kónya Zoltán Gyermekeink testi-lelki fejlődése egy ház épüléséhez hasonlít. Az építkezés pontos terv alapján történik, a megfelelő építőanyagokra jól meghatározott időpontban, megfelelő mennyiségben és minőségben van szükség. Ahány ház, annyiféle, sajátos szépségük sajátos építőanyagokat és építkezési stílust feltételez. Ha gyermekeket gondozó, nevelő, vagy gyógyító felnőttként elfogadjuk ezt a hasonlatot, választ kell keresnünk a következő fontos kérdésekre: melyek a gondomra bízott gyermek szükségletei? Kinek a véleménye mérvadó ebben a tekintetben? A tapasztalat azt mutatja, hogy saját, egyéni szükségleteiket legjobban maguk a gyermekek ismerik. Ők érzik a legpontosabban, hogy kivé kell válniuk, és azt, hogy ehhez mire van szükségük Ők az építőmesterek, náluk van az épület tervrajza. Tisztán látják tervrajzukat, és így időben jelezni tudják környezetüknek, hogy melyik építőkockából mennyire van szükségük. Ezzel kapcsolatban sok érdekes kísérletet végeztek. Egy csoport gyermek számára például lehetővé tették azt, hogy étkezéskor sokféle étel közül szabadon választhassanak. Azt, hogy miből és mennyit vesznek, teljes mértékben a gyermekekre bízták. Az első napokban a gyermekek figyelme a torták, fagylaltok és csokoládék felé fordult, leginkább ezekből fogyasztottak. A későbbiekben azonban maguktól áttértek egy kiegyensúlyozott, „egészséges” étrendre, mely a kísérletet vezető kutatók szerint tápanyagok és energiatartalom tekintetében tökéletesen megfelelt a gyermekek szükségleteinek. Hasonlóan megnyugtató eredményhez vezet egy másik egyszerű kísérlet is, melyet bármely szülő elvégezhet egy játszótéren. A hintázás élménye egyike annak a körülbelül 5000 féle „építőkockának”, melyekre egy gyermeknek fejlődése során szüksége van. A gyermekek tudják ezt, ezért a versengés a hinta elfoglalásáért. Azt is tudják, mennyi hintázásra van szükségük. Ha a szülő úgy dönt, nem szól bele abba, hogy a gyerek mennyi időt töltsön a hintán, hanem rábízza a döntést és türelmesen vár, érdekes dolgot tapasztalhat. A gyermek egy idő után magától közli, hogy ebből most ennyi elég volt, le szeretne szállni. Közben számos hasznos dolog történt: a gyermek egyik fontos szükséglete teljes mértékben kielégült, szembesült a hosszas hintázás természetes következményeivel (enyhe szédülés, stb.) és tanult ebből, megtapasztalta azt, hogy megbíztak benne annak eldöntését illetően, hogy hintázásból mennyi az elég. Viselkedésével a maga részéről megerősítette szüleiben azt a meggyőződést, hogy pontosan érzi, mikor, mire és milyen mennyiségben van szüksége. A kivételesen egészséges családokban a szülők meghallják, észreveszik, amikor gyermekük kifejezi szükségleteit, és komolyan veszik ezeket a jelzéseket. Elfogadják, hogy gyermekük bárki másnál jobban tudja, mikor éhes és mikor nem, mikor kell vécére mennie, stb. Ez a bizalom sok fölösleges aggodalmaskodástól mentesíti őket, és szülői munkájukat megkönnyíti. Gyermekük közben azt az üzenetet kapja tőlük, hogy saját késztetéseiben, a testéből érkező jelzésekben, érzéseiben megbízhat.
» Kérlek
Szabadság, 2002 április 11 |
|