|
Érdekes cikkek gyűjteménye
Jutalmazás és büntetés Szabadság, 2002 június 29dr. Kónya ZoltánHa valamely magatartásunkat jutalom követi, akkor a jövőben minden bizonnyal gyakrabban tanusítjuk ugyanazt a magatartást. Büntetés esetén az adott viselkedés gyakorisága csökken. Ez egy nagyon egyszerű elv és mindig működik. Az ezzel kapcsolatos nehéz kérdés csupán az, hogy mi számít jutalomnak és mi büntetésnek. Gyermekeknél ezt nem mindig könnyű megjósolni. A büntetésnek szánt szidás a gyermek számára gyakran jutalom, hiszen azt jelenti, hogy ráfigyelnek, a figyelmet pedig akkor is jutalomként élheti meg, ha ez a figyelem negatív előjelű. A jutalomnak szánt ölelés egy olyan személy részéről, akit a gyermek nem kedvel: büntetés. Az tehát, hogy a gyermek valamilyen viselkedésére adott szülői válasz büntetés vagy jutalom volt-e, teljes biztonsággal csak utólag állapítható meg: ha az illető viselkedés ritkábbá válik vagy eltűnik, büntetés történt. Ha a gyermek még gyakrabban mutatja az illető viselkedést, akkor a szülő válasza jutalom volt.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nemcsak a szülők formálják ilyen módon a gyermek magatartását, hanem megnyilvánulásaival a gyermek is büntet és jutalmaz, „idomítja” szüleit, bár ennek a ténynek rendszerint egyik fél sincs tudatában. A dackorszakát élő kisgyerek által egy dühroham során kibocsátott éles hang a szülőben igen kellemetlen feszültséget okoz, így büntetésként hat. A dühroham megszűnésekor a kellemetlen hang elcsitul és a szülő testi-lelkileg kellemesen ellazul. Ez jelentős jutalom. Ez a szülő a jövőben minden bizonnyal kerülni fogja azt a magatartást, amelyet közvetlenül a dühroham kitörése előtt mutatott (felszólítás a tévénézés abbahagyására) és gyakrabban mutatja azt a viselkedésformát, mely a jutalom elnyerését megelőzte (csokoládé felajánlása, a gyermek szeretetteljes magához ölelése). A szülők nyaggatására a szobájában rendet tevő gyerek ilyen szempontból sajnálatos módon maga alatt vágja el a fát, hiszen engedelmes magatartása a szülő számára jutalom, így a nyaggatást akaratlanul is megerősíti a szüleiben.
A mások részéről érkező figyelem erőteljesen jutalmazó hatású. Azok a dolgok, amelyekre a szülő odafigyel, megerősítődnek a gyermekben, növekednek. Ha a gyermek önszántából megosztja az édességet testvérével, valami szépet rajzol, vagy bátran, magabiztosan old meg egy helyzetet, a szülő ezt észreveszi és jelzi is a gyereknek: figyeltelek, ez nagyon jó volt. Az önzetlenség, kreativitás, önbizalom növekedni fog a gyerekben. A nem kívánatos magatartás figyelmen kívül hagyása főleg akkor eredményes, ha a gyermek célja eredetileg éppen a figyelem magára irányítása lett volna. Ha a gyermek egy csúnya szóval áll elő és a szülők ezt nem méltatják figyelemre, akkor a trágár beszéd, mint magatartásforma hervadásnak indul és remélhetőleg fokozatosan teljesen elenyészik. A gyermek rájön, ha szülei figyelmét akarja élvezni, akkor jobb, ha inkább nagylelkű magatartást tanúsít kistestvérével szemben, stb.
A gyermeket a szűkebb családon kívül persze sok más hatás is éri: iskola, pajtások, egy hétvége vagy nyári vakáció a nagyszülőknél, televízió, stb. Elkerülhetetlen, hogy ez a nagyon változatos környezet a szülőkétől eltérő módon, más értékek alapján jutalmazza és büntesse a gyermeket. A kivételesen egészséges család felnőtt tagjainak ezzel kapcsolatban nincsenek illúziói. A fontos dolog azonban az, hogy apa és anya ilyen szempontból egy csapatot alkot, a jutalmazás és büntetés eszközét összehangoltan és következetesen alkalmazzák. A kivételesen egészséges családokban a szülők és gyermekek, a sok együtt eltöltött idő, egymásra figyelés és nyílt kommunikáció eredményeképpen, jól ismerik egymást, ezért a jutalmazás és büntetés nagy valószínűséggel eléri a kívánt hatást.
» Kérlek
Szabadság, 2002 április 11 |
|