|
Érdekes cikkek gyűjteménye
Gyermekek éjszakai ágybavizelése Szabadság, 2001 július 21dr. Kónya Zoltán Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna) gyakori gyermekkori probléma: egyes adatok szerint a 6 éves gyermekek 10 százaléka érintett. Nagyon sok gyermek és család életében jelent állandó gondot. A vizelet viszatartásának és akaratlagos kiürítésének képessége fokozatosan alakul ki a gyermekeknél – egyeseknél hamarabb, másoknál később. A legtöbb gyermek két éves kora körül nappalra szobatisztává válik és a három éves kor tájékán már nincsen szüksége pelenkára éjszaka sem. A normálisnak számító egyéni eltérések azonban széles határok között mozognak, így ágybavizelésről (románul: enureză nocturnă) kislányoknál csak 5, kisfiúknál 6 éves kor után beszélhetünk. Az enurézisnek csak ritkán van valamilyen azonosítható szervi oka (például húgyúti fertőzés). A legtöbb esetben a bevizelés az idegrendszer érési folyamatának késésével magyarázható. Az idegrendszer éretlenségének következtében a gyermek húgyhólyagja nem képes nagyobb mennyiségű vizeletet befogadni és visszatartani, így az éjszaka folyamán a hólyag tartalma automatikusan kiürül. Az életkor előrehaladtával a szervezet behozza a késést, a tünet megszűnik. A gyermekek tehát minden különösebb kezelés nélkül is “kinövik” a bepisilést. Addig is azonban, amíg ez megtörténik a kellemetlen tünet sok szenvedést okozhat, következésképpen a gyermeknek segítségre van szüksége. A szülők számára fontos annak megértése, hogy az ágybavizelés nem akaratlagos, így semmiképpen sem büntetendő – egy olyan nehézség, melynek leküzdésében a gyermeket bátorítani, támogatni, siker esetén pedig megdicsérni kell. Az enurézis negatív hatást gyakorolhat a gyermek fejlődésének számos területére: szégyent érezhet (“miért kell én más legyek mint a többiek”), nem mer barátokhoz aludni vagy táborba menni, társai esetleg kicsúfolják. Fontos tehát kellő időben (6-7 éves kor) a megfelelő szakemberhez fordulni segítségért - például a családi orvoshoz, aki a gyermeket születése óta ismeri, a családdal állandó kapcsolatban van és a tünet esetleges szervi okát kizárhatja. Az esetleg már régóta fennálló problémáról nyíltani beszélni, a vele kapcsolatos számos gyakorlati nehézséget valakivel megosztani már önmagában is hasznos. Az enurézis lehetséges okára vonatkozó magyarázat megnyugtatja a gyermeket (“nem azért pisilek be, mert rossz vagyok”) és segít eloszlatni a szülők esetleges bűntudatát (“nem azért enuretikus a gyermekem, mert hibákat követtem el a nevelésében”). Az orvos felvilágosítja a családot az enurézis prognózisát illetően: kezelésére jelen pillanatban nem létezik csodagyógyszer. Az ok – az idegrendszer éretlensége – idővel önmagától megszűnik, de ez a folyamat az orvostudomány mai eszközeivel nem siettethető. Az enurézis okának megszűnése lehet hónapok kérdése, de szerencsétlen esetben hosszú éveket is igénybe vehet. Ezek olyan tények, melyekkel a gyermeknek és szüleinek szembe kell nézniük, annak érdekében, hogy a kezeléssel, illetve önmagukkal szembeni elvárásaik reálisak legyenek. A kezelés célja a tünet megszüntetése, vagy (amennyiben ez nem lehetséges), következményeinek mérséklése. Néha a mindennapi életvitelre vonatkozó egyszerű tanácsok – például a húgyhólyag gondos kiürítése lefekvés előtt, az éjszakai WC-használat könnyűvé tétele – is jelentős javulást eredményeznek. Hasznos lehet a gyógyszeres kezelés is, elsősorban rövid ideig, jól meghatározott céllal alkalmazva (például a kezelési program elején a gyermek önbizalmának visszadására vagy nyári táborozás idején). Sajnos a rendelkezésre álló gyógyszereket a három alapvető kívánalom – hatékonyság, káros mellékhatások hiánya, megfizethetőség – közül legjobb esetben is csak kettő jellemzi. Nem minden esetben hatékonyak és a kezelés abbahagyása után általános az ágybavizelés visszatérése. Biztató eredménnyel alkalmazzák az ébresztéses programokat. Ezek arra tanítják meg a gyermeket, hogy éjszaka a vizelési ingerre időben felébredjen, elvégezze a dolgát, majd folytassa az alvást. Ez a módszer főleg nagyobb, erősen motivált gyermekeknél működik jól. Feltételezi.a család és a segítő szakember közötti szoros együttműködést, az állandó kapcsolattartást. Bár az enurézis leggyakrabban fejlődésbeli késésre vezethető vissza, kialakulásában kétségtelenül fontos szerepe lehet a lelki tényezőknek is. Az AGAPE Életvédő Alapítvány tanácsadó központjának tapasztalata szerint az enurézis megjelenése - vagy visszatérése egy tünetmentes periódus után - gyakran valamilyen, a gyermek életében bekövetkező stresszhelyzettel hozható összefüggésbe, mint például a környezetváltozás, valamelyik szülő elveszítése vagy egy kistestvér érkezése. Maga az ágybavizelés minden esetben kihat a gyermek lelkivilágára, befolyásolja önképét, befeleforduláshoz vezethet. Ezekben az esetekben fontos a pszichológiai segítségnyújtás is. Az ágybavizelés megelőzésében lényeges szerepe lehet a szobatisztaságra nevelés helyes módjának. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb elv az, hogy a vizelés kontrolljának képessége fokozatosan, egy természetes belső fejlődési folyamat eredményeképpen alakul ki. Ezt a folyamatot külső beavatkozással felgyorsítani nem lehet – késleltetni, sajnos, igen. Mindenképpen kerülendő a bilinülés erőltetése, „baleset” esetén büntetés alkalmazása. Csecsemő, illetve kisgyermekkorban a szülő feladata leginkább abban áll, hogy bátorítsa gyermekét, kellő időben megadja a neki a bili, illeve a WC használatának lehetőségét és siker esetén megdícsérje őt. A legtöbb esetben a két éves kor az az időpont, amikor a kisgyermek nemcsak hogy érzi már húgyhólyagjának teltségét, hanem el is tudja halasztani a hólyagizomzat összehúzódását, pisilési szándékát jelezni tudja, nadrágját képes letolni. A fejlődés természetes ritmusa azonban minden gyermeknél különböző és ezt tiszteletben kell tartanunk.
» Kérlek
Szabadság, 2002 április 11 |
|